Sajnos nem múlik el egyetlen tél sem anélkül, hogy ne történne tragédia valamelyik befagyott vízfelszínen. Ezek a balesetek azonban megelőzhetőek. Ezt példázza a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság által szervezett ún. jégről mentési gyakorlat is, amelyet január 9-én tartottak a XVI. kerületi Naplás tavon, a helyi Horgászház előtti fagyott felszínű vízterületen.

A bemutatóval egybekötött gyakorlat célja az volt, hogy felhívja az állampolgárok figyelmét az ilyenkor fennálló veszélyekre, illetve a jégen való tartózkodás szabályaira. A fiktív, kitalált szituáció szerint egy beöltözött hivatásos tűzoltó alatt a parttól mintegy ötven méterre beszakadt a jég, és a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság búvárszolgálata kimentette a bajbajutottat.

A gyakorlat keretein belül pedig azokat a hétköznapi eszközöket is bemutatták, amelyek segítségével és helyes használatával a hivatalos erők kiérkezéséig a mentési akció elkezdődhetett.

A Fővárosi Katasztrófavédelmi Főigazgatóság részéről Szél Norbert főhadnagy, merülés-vezető elmondta: minimum 10 centiméteres jégvastagság szükséges ahhoz, hogy a jégen biztonságban sportolhassunk. Ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy megvágjuk a jég felületét. Ez a csupán egyetlen helyen elvégzett művelet azonban nem ad teljes mértékben megbízható képet az aktuális jégbiztonságról, éppen ezért érdemes a part közelében maradni, hogy egy esetleges mentés során minél egyszerűbb legyen a segítségnyújtás.

A jég beszakadásának mindig vannak előzetes jelei. Recsegés, ropogás, majd rianások és repedések figyelhetők meg ilyenkor. Ha pedig vízfoltokat látunk a jégfelületén, akkor biztos, hogy egy olvadási folyamatnak lehetünk szemtanúi, ebben az esetben ereszkedjünk négykézlábra, hasaljunk rá a jég felületére, és így kerüljünk vissza a partra azon az útvonalon, ahol beérkeztünk. A már bejáratott útirány megtartása azért fontos, mivel tudjuk már róla, hogy kibírja a testsúlyunkat.

Ha mégis beszakadna alattunk a jég, akkor dőljünk előre, tegyük a karjainkat széttartva oldalsó középtartásba, ez által biztosítva azt, hogy lehetőség szerint minél nagyobb felülettel érkezzünk a jég felszínére, és semmi esetre se merüljön a kezünk és a fejünk a víz illetve jég alá. Ha ezt  meg tudjuk akadályozni, akkor esélyt kapunk arra, hogy kimásszunk a lékből.

Ha beestünk a lékbe, ne próbáljuk meg levenni magunkról a ruházatot, hiszen a ruhánk alá levegőréteg szorul, és annak is van némi felhajtó ereje. Ha ez a felhajtóerő biztosítja, próbáljunk meg, majd felfeküdni a víz felszínére, majd pedig felcsúszni a jégre. Ha felmászással próbálkozunk, akkor a jég ismét letörik, és nem tudunk kijutni a lékből. Ha segíteni akarunk valakin, mert azt látjuk, hogy beszakad alatta a jég, akkor a lehető leghamarabb értesítsük a 105-ös és 112-es hívószámon a segélyszervezeteket, hogy a katasztrófavédelem és a mentőszolgálat minél gyorsabban segíteni tudjon. Ha mi magunk akarunk segíteni a bajbajutott egyénen, akkor igyekezzünk egy minél nagyobb felületű eszközt találni, amivel jégre tudunk menni, és keresnünk kell egy olyan tárgyat  - faágat vagy valamilyen ruhadarabot - ,amelynek egyik végét odadobhatjuk a rászorulónak, a másik végét megtartva pedig kihúzhatjuk a partra az áldozatot. Figyeljünk arra, hogy segítségnyújtás közben minél távolabb helyezkedjünk el a lék szélétől, nehogy mi is bajba kerülhessünk.

- Legideálisabb, ha megpróbálunk ellenőrzött körülmények között jégre menni, ilyenkor ugyanis a balesetek igen nagy valószínűséggel elkerülhetők. – összegzett végezetül a főhadnagy.