A Német Kisebbségi Önkormányzat koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a magyarországi németek elhurcolásának 70. évfordulója alkalmából a Bulyovszky ház oldalán található emléktáblánál január 9-én. Az eseményt Tóth Anikó koordinálta, és Altziebler Károly nyitotta meg, aki emlékezésre szólította az egybegyűlteket. A rendezvényen a kerület részéről részt vett Fohsz Tivadar alpolgármester, Hammer József, a rákoskeresztúri elhurcolás utolsó élő tagja, továbbá jelen voltak még önkormányzati és nemzetiségi képviselők, nemzetiségiek, valamint a civil lakosság is.

A megemlékezésen közreműködtek az Újlak Utcai Általános Iskola német nemzetiségi tagozatának tanulói. Fohsz Tivadar ünnepi beszédében összefoglalta a hajdani történéseket. E szerint 1945. január 19-én indult el az első szerelvény Magyarországon élő németekkel, ekkor vette kezdetét a kitelepítés. Egyes források szerint háromszázezer németet hurcoltak el hazánkból: azokat, akik az 1941-es népszámlálás idején német anyanyelvűnek vallották magukat. Ezek a nálunk élő németek magyar zászlókat lengettek ki a vagonok ablakából, miközben berakták őket a szerelvényekbe. A kitelepített emberek a hazájukat voltak kénytelenek elhagyni, azt a hazát, ahol ők otthonra leltek, és amelyik eltartotta őket, felnevelte gyermekeiket. Sokan az amerikai megszállási zónába kerültek, többen a szovjet megszállási zónába, de a legrosszabbul azok jártak (nagyjából hetvenezren), akiket egyenesen a Szovjetunióba hurcoltak el, onnan ugyanis nagy valószínűséggel senki nem térhetett vissza. – utalt rá az alpolgármester, aki azt is hozzátette: tolerancia nélkül semmivé válik a világ, egyes emberek lehetnek jók, vagy éppen rosszak, de nem lehet kollektíven elítélni sem egy népcsoportot, sem pedig vallásilag vagy bőrszín szerint embereket. Hasonló gondolatokat osztott meg a jelenlévőkkel dr. Ujházy Loránd római katolikus plébános is, aki reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a jövőben nem fog előfordulni az, hogy valaki csak azért, mert egy adott néphez vagy népcsoporthoz tartozik, szenvedésen megy keresztül.

„A II. világháborúban hősi halált halt katonáknak, valamint a német származásuk miatt elhurcoltak és soha vissza nem tértek emlékére állította Budapest Főváros XVII. Kerületi Német Kisebbségi Önkormányzat.’” – áll a felírat a Pesti úti emléktáblán. - A hétköznapokban nem állunk meg mindig ennél a táblánál, pedig lehetőséget ad arra, hogy emlékezzünk. – hangsúlyozta Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész, akit szintén a rendezvény felszólalói között tarthattunk számon.

A megemlékezés zárásaként a XVII. kerületi Német nemzetiségi Önkormányzat nevében Halász Ingrid helyezett el koszorút az emléktáblánál, ahol többen is lerótták kegyeletüket az áldozatok előtt. Ezt követően pedig a mártírok neve került felolvasásra.