Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának
szokásai összefonódtak. Közös céljuk eredendően az, hogy a következő évre
egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során
újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét
biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott
asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak
egymásnak.
E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a
„véletlenből” is. Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy
újévkor *fokhagyma kalendáriumokat* készítenek, melyekből az év tizenkét
hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót
tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre
nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.
A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig
mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.
Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás
közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz
hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha
epikus eredetmondákat is fűznek e szokáshoz, pl. Hajdúszoboszlón azt
mesélték, hogy az évbezáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza. A
szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a
harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket.
Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.
Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul ragaszkodnak a táplálkozás
babonáihoz. Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a
szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja.
Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel
házról házra mennek az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi
ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai
újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.
Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni
a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá
tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal),
és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a
házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.
Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak
szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni,
hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd
ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben,
nehogy a betegség, ágyhoz kötöttség nyűgét vonják magukra.

Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a
házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem
lencsét tettek zsebre. Gyakran került ilyenkor az asztalra az *újévi malac* is,
mi kitúrta a ház lakóinak szerencséjét, de jaj volt annak, aki ezen a napon
baromfit evett, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis az elkaparni volt
hivatott a szerencsét. Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett
elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor
egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon,
mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes
sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy
nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes,
Szilveszterre készített ételt.
A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen
öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére.
Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a
gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis
papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc
először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a
gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az
a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő
esztendőben.

Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak
kenyere.

Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint
„elszáll a tehén haszna”.

A Dunántúl egyes részein úgynevezett *tollas pogácsát* sütöttek: a pogácsák
közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat
szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az
emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő
tollaspogácsa-sütést.

Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az
állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták
szaporaságukat biztosítani.

Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken – így húsvétkor és pünkösdkor is – a
tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és
legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt
az újjal.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi
időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott
róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés
sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett,
ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett
számítani.

Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi
viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni,
ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja

Tilalmak

Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a
használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára
visszaadta a tulajdonosnak.

Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek
maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az
aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor
betegséggel töltjük majd a következő évet.

Szerencsehozó étkek:

Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A
ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt
jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és
villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek,
mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a
farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott,
olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.

A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele a lencse. A már több
mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell
enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb
szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: ilyen a köles vagy a rizs.

A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek
úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a
betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a
szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz
szellemek és a balszerencse ellen.