A Ballonyi Galéria névadásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett kiállításon az elhunyt képzőművészre emlékeztek november 12-én, csütörtökön a Vigyázó Sándor Művelődési Házban.

Klein Marianna, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház szakmai igazgatóhelyettese megnyitóbeszédében külön köszöntötte Ballonyi Pál Margit festőművészt – Ballonyi László özvegyét valamint annak családját, Rákosmente önkormányzatának tisztségviselőit és képviselőit, Rákosmente díszpolgárait.

A művelődési ház addig névtelen galériája 2004 november 21-én vette fel Ballonyi László nevét. A róla elnevezett galéria azóta számos képző-,ipar-, és fotóművészeti kiállításnak adott otthont, évente pedig négy-ötezer regisztrált látogató tekinti meg az itt megrendezett tárlatokat.

Kelemen Sándor, Rákosmente önkormányzata oktatási és művelődési csoportjának vezetője köszöntőjében felidézte az elhunyt képzőművésszel kapcsolatos  emlékeit, majd utalt rá: Ballonyi László pedagógusként, tanárként és emberként egyaránt a látást tanulmányozta és tanította – nem csupán a szó fizikai értelmében. Novalis szerint pedig boldogok, akik már itt a földi életükben a látásról álmodnak, mert a túlvilág ragyogását hamarabb lesznek képesek elviselni.

Beszédének zárásaként Kelemen Sándor egy virágcsokrot nyújtott át a néhai festőművész özvegyének.

A Ballonyi család egy másik tagjának művészi tehetségéről is meggyőződhettek a jelenlévők: Ballonyi László unokája, Fanni ugyanis nagyapjának néhány versét szavalta el az ünnepségen.

Ezt követően dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg a galéria-névadás tízéves évfordulója kapcsán megrendezett kollázs- és akvarell-kiállítást, amely egyébként rajzokkal és grafikákkal is kiegészült.  Ballonyi László –mint azt a művészeti író beszédében elmondta – nem ragadt le a részleteknél, ugyanakkor az adott látványt hallatlanul elevenen tette képpé. Kollázsai pedig  nagyon kiérlelt munkák lettek, amelyekben –szemben a kollázs-készítés általános ismérveivel - nincsen semmi esetlegesség. Feledy Balázs egyebek mellett annak nagyszerűségét is kiemelte, hogy Ballonyi az abszolút kortárs művészeti technikának számító kollázsolással a múltba fordul vissza, azonban ezt a két minőséget - a régit és az újat- nagyon jól szintetizálja. Présben jön ki az igazi esszencia – szokták volt mondani, ez pedig azokkal a művekkel kapcsolatban, amelyek akkor születtek, amikor a képzőművész már küzdött a halálos kórral, abszolút elmondható.  

A megnyitóbeszéd elhangzása után egy kisfilmet tekinthettek meg a jelenlévők. A 2000.január 22-én, a Magyar Kultúra napján készült felvétel alapján néhány pillanatra felidézhetővé vált Ballonyi László alakja, valamint egy tizennégy esztendővel ezelőtti kiállítás képei. A bejátszást követően Ballonyi Margit emlékezett meg egykori alkotó-és házastársáról: sokoldalú, érdeklődő művészemberként jellemezve őt, aki fürdött az emberek szeretetében.

Majd a leányuk, Víghné Ballonyi Nóra visszaemlékezését Ballonyi Fanni olvasta fel a közönségnek „A nyolcszáz puszi története” címmel.

A kiállítás rendezéséhez Ilosfay Krisztián és Barnóth Zoltán nyújtott segítséget.

A kiállítás végén televíziónknak a szintén képzőművészként tevékenykedő Ballonyi Margit külön kiemelte: itt minden "Laciról" szól, úgyhogy az, hogy nekem gratulálnak, igazságtalan, hiszen nem én festettem ezeket a képeket, én csak az özvegye vagyok.

 Ballonyi László az 1947. évtől Rákoshegyen lakott. A XVII. kerületi képzőművészeti, irodalmi közélet aktív, köztiszteletben álló tagja volt. Megalakulása óta tagja volt a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaságnak, alapító tagja volt a Rákosmenti Irodalmi Műhelynek. Középiskolai tanulmányait a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végezte, tanári diplomáját Egerben vette át. Szakmai elismertsége, végzettségei révén több mint harminc esztendőn át a Dekoratőr és Kirakatrendező Szakiskola tanára volt, közel tíz esztendőn át igazgatóhelyettes. Kiállítás-rendezőként bejárta a világot, számtalan nemzetközi vásár és bemutató létrehozásában vett részt. MAOE tag volt, rendszeres szereplője az országos tárlatoknak. Első önálló kiállítását Pécsett rendezték meg, 1958-ban.